A titkos terítésküldetés
Vasárnap reggel Bence már a konyhaajtóban toporgott.
-Nagyi! Mit főzünk ma?
Nagymama mosolyogva kavarta a levest. Aztán Bencére nézett, és mint aki egy nagy titokba avatja be, halkan azt mondta:
-Ma nem csak főzünk ám.
Bence szeme elkerekedett.
-Hanem?
-Ma megtanítalak szépen megteríteni az asztalt. Igazi éttermi módra!
Bence azonnal kihúzta magát.
-Akkor én olyan leszek, mint egy főpincér!
-Bizony! – nevetett nagymama. – Mert egy jó főpincér tudja, minek hol a helye.
Nagymama közben elővett egy hófehér terítőt.
-Az első szabály: az asztal is szereti, ha szépen felöltöztetik.
Bence óvatosan kisimította a terítőt.
-Mint amikor ünneplőbe öltözünk?
-Pontosan! – mosolygott nagymama.
Ezután előkerült a tányér.
-A tányér mindig középen lakik – magyarázta.
-Olyan, mint egy király! – mondta Bence.
-És a villa a bal oldali testőr – folytatta nagymama. – A kés pedig jobb oldalon vigyáz rá! De a kés éle mindig a tányér felé néz. Ezt ne felejtsd el!
Bence nagyon koncentrált.
A kanál is a helyére került, majd a pohár is.
-Nagyi… ez tényleg olyan, mint egy titkos küldetés!
-Az is – nevetett nagymama. – A szépen megterített asztal azt üzeni: „Örülök, hogy együtt eszünk.”
Bence kihúzta magát, és büszkén nézte az asztalt.
Minden a helyén volt.
-A villa balra
-A kés és a kanál jobbra
-A pohár fent csillogott
Svarci cica közben felugrott egy székre, és kíváncsian nézte a művet.
-Szerinted jól csináltuk? – kérdezte Bence a cicától.
Nagymama megsimogatta a fejét.
-Jól csináltátok.
-Miért többes számban? – nevetett Bence.
Nagymama mosolyogva Svarcira nézett.
A cica ugyanis közben ellopta a szalvétát
