Hogyan lehet úgy újrakezdeni, hogy közben megőrizzük a hitelességünket?
Az utóbbi időben sokat gondolkodom ezen.
Nemcsak azért, mert a médiában ismét sok ember kényszerül újrakezdeni, hanem azért is, mert tudom, milyen érzés, amikor egyik napról a másikra megváltozik körülötted a világ.
Negyven év alatt többször is meg kellett tapasztalnom, hogy egy szakmai pálya nem mindig egyenes út. Voltak időszakok, amikor méltatlan helyzetekbe kerültem. Amikor úgy éreztem, hogy nem a munkám alapján ítélnek meg. Amikor nehéz volt megérteni, miért történnek bizonyos dolgok.
Ma már azonban egészen másként tekintek vissza ezekre az évekre.
Rájöttem, hogy minden nehézség megtanított valamire. Olyasmire is, amit könyvekből vagy egyetemen nem lehet elsajátítani. Megtanított arra, hogyan működik ez a szakma a legszebb és a legnehezebb pillanataiban is. És bár akkor ezt nem így láttam, utólag hálás vagyok azért, hogy nem keseredtem bele.
A hitem sok erőt adott ezekben az időszakokban. Gyakran eszembe jutott egy mondat, amely újra és újra talpra állított:
„Ha a Jó Isten velem van, ki lehet ellenem?”
Nem azért, mert ettől minden probléma megszűnt. Hanem mert emlékeztetett arra, hogy mindig van miért továbbmenni.
Ma már nem a saját történetem foglalkoztat a legjobban.
Sokkal inkább azok a kollégák, akik most újrakezdés előtt állnak. Tudom, milyen érzés kilépni egy világból, amely addig a mindennapjaid része volt. Tudom, milyen érzés újra bemutatkozni, újra bizonyítani, és elfogadni, hogy egy új helyen senkit nem érdekelnek a korábbi címek. Ott csak az számít, milyen ember és milyen szakember vagy ma.
Ez egyszerre nehéz és felszabadító.
Mert a tudásunkat, a tapasztalatunkat és a munkaszeretetünket nem veszíthetjük el. Ezeket magunkkal visszük, bárhová is vezet az utunk.
Őszintén kívánom minden kollégámnak, hogy találjanak olyan helyet, ahol újra örömmel dolgozhatnak. Lehet, hogy most még nem látszik az út vége, de sokszor éppen egy váratlan kanyar vezet el egy jobb helyre.
Én legalábbis ezt tapasztaltam.
És talán ezért hiszem ma is, hogy az újrakezdés nem a múlt elvesztéséről szól, hanem annak bizonyításáról, hogy a hitelességünk nem egy munkahelyhez kötődik, hanem ahhoz, akik valójában vagyunk.
