Te jó ember vagy?
Régen azt hittem, a jó embereket könnyen felismerem, mert mosolyognak, segítenek, kedvesek velem.
Aztán felnőttem, és rájöttem, hogy a világ ennél sokkal bonyolultabb.
Mert ma minden gyorsabb.
Gyors üzenetek, gyors ítéletek, gyors veszekedések.
Sokszor már arra sincs időnk, hogy igazán figyeljünk egymásra.
És közben valahogy elkopott ez a mondat is:
„Ő egy jó ember.”
Pedig talán ez az egyik legnagyobb dolog, amit valakiről mondhatunk.
De mitől lesz valaki jó ember?
Attól, hogy mindig tökéletes?
Nem hiszem.
Attól, hogy mindig igaza van?
Az sem igaz.
Talán inkább attól, hogy:
- próbál nem bántani másokat,
- tud örülni más örömének,
- képes bocsánatot kérni,
- segít akkor is, amikor abból nincs semmi haszna,
- és néha, ha fáradt, akkor is kedves marad.
A jó emberek nem hangosak.
Sokszor észre sem vesszük őket.
Ők azok:
- akik visszaírnak,
- akiket érdekel, hogy vagy,
- akik csendben segítenek,
- akik nem rúgnak bele másba csak azért, mert megtehetnék.
És lehet, hogy a mai világban ez naivnak tűnik.
Mert sokszor azt látjuk, hogy a harsányabb, keményebb emberek jutnak előrébb.
Mégis…
amikor baj van, valahogy mindig a jó embereket keressük.
Azokat, akik mellett meg lehet egy kicsit nyugodni.
Talán ezért van még mindig értelme ennek a mondatnak.
És talán ezért fontos néha megkérdezni magunktól:
Tudok-e még jó ember maradni egy olyan világban,
ahol sokszor egyszerűbb lenne nem annak lenni?
És a legvégén ott marad a kérdés:
Én jó ember vagyok?
