Ízek Kuckója
A hely valóban kuckós. Nem nagy, nem hivalkodó, viszont pont attól szerethető, hogy családias. Az ember nem vendégnek érzi magát, hanem inkább olyan ismerősnek, aki már járt itt néhányszor, még akkor is, ha először lép be az ajtón.
Menjek és egyek?
Igen. Ha éppen a VI. kerületben jársz, és gyorsan szeretnél valami finomat enni, akkor bátran.
Ma egész nap dolgoztam, ráadásul két feladat között kellett megoldanom azt az örök kérdést, amivel időnként minden munkamániás szembesül:
„Mikor eszem végre valami normálisat?”
Erre tökéletes választ adott a Vörösmarty utcában található Ízek Kuckója.
A hely valóban kuckós. Nem nagy, nem hivalkodó, viszont pont attól szerethető, hogy családias. Az ember nem vendégnek érzi magát, hanem inkább olyan ismerősnek, aki már járt itt néhányszor, még akkor is, ha először lép be az ajtón.
A rövid ebédszüneteknek megvan a saját szabályrendszerük. Nálam ilyenkor általában egy leves és valami édesség fér bele az időbe. Gyors, egyszerű és veszélyesen csábító kombináció.
Most egy nagyon finom gulyáslevessel kezdtem, majd érkezett az ízes palacsinta.
Eredetileg egy darabot terveztem.
A fogyókúrám is ezt tervezte.
A palacsinta azonban egészen más elképzelésekkel érkezett.
A végeredmény kettő lett.
A palacsinta nyert.
Miközben ebédeltem, hallgattam az előttem ülő vendég és a tulajdonos beszélgetését. Arról beszélgettek, hogy nem csak dolgozni kellene, hanem néha meg is állni egy kicsit. Figyelni magunkra, pihenni, élni.
És igazuk volt.
Én éppen ezt tettem.
Néhány percig nem a munkán járt az eszem, hanem a gulyáslevesen, a palacsintán és azon, hogy milyen jó érzés néha egyszerűen csak jelen lenni.
Az Ízek Kuckója nemcsak egy ebédet adott, hanem egy rövid szünetet is a rohanó napból.
És néha talán pontosan erre van a legnagyobb szükségünk.
Mert dolgozni fontos. De élni is tudni kell. 😊
