Kozárdi Kamra – mintha a nagymamámhoz ugrottam volna le ebédelni
Egy hely, ahová akár csak a fácánlevesért is érdemes elindulni. Családias hangulat, remek ízek és egy felejthetetlen kozárdi túrógombóc.
Kozárdi Kamra – amikor olyan, mintha a nagymamámhoz ugrottam volna le ebédelni
Van egy hely, ahová nagyon szeretek hétvégén elmenni. Főleg akkor, amikor nincs kedvem nagy kirándulást szervezni, de azért jó lenne kimozdulni Budapestről.
Ez a hely a Kozárdi Kamra.
Kozárd Hollókő közelében van, Budapestről nagyjából negyven perc alatt elérhető, és nekem tökéletes program egy szombati ebédhez.
Bevallom, én képes vagyok csak azért lemenni, hogy egyek egy fácánlevest.
Volt olyan időszak, amikor szinte minden héten mentem. Nemcsak a fácánleves miatt – bár nálam az verhetetlen –, hanem a szezonális sárgabaracklevesükért is.
A Kozárdi Kamrában valahogy nagyon érzik az ízeket. A helyi alapok és ízek találkoznak a világ gasztronómiájával, mégsem lesz az egész erőltetett vagy túlgondolt.
Amikor először ebédeltem itt, volt egy nagyon furcsa érzésem.
Mintha elugrottam volna a nagymamámhoz ebédelni.
Nem azért, mert ugyanolyan ételeket főzött. Hanem az érzés miatt. Az ízek, a nyugalom, az egész ebéd hangulata olyan családias volt, hogy elképesztően jól éreztem magam.
És ez az érzés azóta is bennem van, akárhányszor visszamegyek.
A másik nagy kedvencem a kozárdi túrógombóc. Jó adag, finom, és ezt most minden önkritikámmal együtt mondom: én ilyen jól nem tudom elkészíteni.
Úgyhogy marad a Kozárdi Kamra. 😊
Ráadásul túrógombócot nem is olyan egyszerű étteremben rendelni. Sok hely étlapján egyáltalán nincs, pedig szerintem az egyik legjobb magyar desszert.
Szeretem az étterem hangulatát is. Ha pedig barátokkal megyek, az egész ebéd még inkább olyan, mint egy nagy, családias hétvégi összejövetel.
Azt hiszem, már minden igazán jó barátomat elvittem ide legalább egyszer ebédelni.
Nálam a program az évek alatt szinte hagyománnyá vált.
Ebéd a Kozárdi Kamrában, utána irány Szécsény. Egy séta a kastélykertben, néhány nyugodt perc a tónál, aztán indulás haza.
Nem világkörüli utazás.
Nem egész napos túra.
Csak egy nagyon jó szombat délután.
És néha pontosan ennyi kell.
Menjek és egyek?
Igen.
A Kozárdi Kamrát csak ajánlani tudom. Főleg azoknak, akik néha szeretnének úgy leülni ebédelni, mintha egy kicsit hazamentek volna a nagymamához.
