Menjek és egyek? – Vendég szemmel: Kert Bisztró
Egy étterem, ahová szeretek visszajárni. Még akkor is, ha még mindig keresem azt a fogást, ami miatt másnap újra asztalt foglalnék.
Menjek és egyek? – Kert Bisztró, Thököly út
Ez nem egyértelmű, még keresem rá a választ
Van egy étterem Budapesten, ahová valamiért mindig szívesen megyek vissza. A Thököly úti Kert Bisztró ilyen hely számomra. Szeretem a hangulatát, kedves a személyzet, gyors a kiszolgálás, és szinte mindig tele van vendégekkel. Mégis, minden látogatás után ugyanazzal az érzéssel állok fel az asztaltól: még mindig keresem azt az ételt, ami miatt azt mondanám, jövő héten újra itt ebédelek.
Most egy baráti társasággal ültünk be, így több fogást is meg tudtunk kóstolni. Ez mindig jó lehetőség arra, hogy ne csak egyetlen étel alapján alkosson véleményt az ember.
A marhagulyás kapta a legtöbb dicséretet az asztalnál. Nem volt kiemelkedő, de egy tisztességes, jól elkészített leves benyomását keltette.
A bécsi szelet viszont csalódást okozott. Kissé száraz volt, és nekünk hiányzott belőle a fűszerezés, mert szinte teljesen sótlanra sikerült.
A salátaágyon tálalt marhacsíkoknál érdekes kettősséget éreztünk. Maga a hús meglehetősen ízetlen volt, miközben a salátára került öntet már az én ízlésem szerint is túl sósnak bizonyult. Pedig én kifejezetten szeretem a karakteresebb fűszerezést.
Megkóstoltuk a grillsajtot salátával is. Itt is ugyanazt éreztem: szépen nézett ki a tányér, de az ízek valahogy nem álltak össze. Nekem ez a fogás is inkább ízetlennek hatott.
A kemencében sült sertéstarját egy hónapja én választottam, most egy barátom rendelte. Akkor is, most is ugyanaz volt az érzésem. A hagyma annyira dominálta az ételt, hogy háttérbe szorította azt a sült húsos ízvilágot, amit egy ilyen fogástól várnék. Ráadásul a tálalás sem volt igazán étvágygerjesztő számomra.
Desszertként a Kert Somlóiját kértem. Kifejezetten mutatós desszert érkezett, de az első falat után már kevésbé voltam lelkes. Számomra túl száraz volt, és hiányzott belőle az a puha, szaftos állag, amit egy somlóitól várok. Tudom, hogy ez a bisztró saját változata, de nekem most nem működött.
És mégis…
Valószínűleg újra el fogok jönni.
Furcsa ezt leírni egy olyan kritika végén, ahol több ételbe is bele tudnék kötni. De van valami ebben a helyben, ami miatt szívesen ülök le újra az asztalukhoz. Talán legközelebb pont azt az ételt találom meg, ami miatt azt mondom majd: na, ezért érdemes volt visszajönni.
Ez természetesen nem egy végleges ítélet egy étteremről, hanem egyetlen baráti ebéd története. Az ízek szubjektívek, és lehet, hogy ami nekem hiányzott, azt más éppen tökéletesnek érzi. A Menjek és egyek? rovatban éppen ez a lényeg: őszintén elmesélni, mit éltem át az asztalnál.
